2011. február 16., szerda

..mikor senkim nincs, és nem is lesz, Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz..

     Ime a Csík zenekar, Presser Gábor és dala, valamint személyes régi kedvencem Kiss Tibi a Quimbyből
A pillanat amikor a múlt ősi formája és a jelen aktuális mondanivalója találkozik és egymásramosolyog. És a felismerés: hisz mi egy anyától származunk! Amikor régi népi "ruhát" ölt valami nagyon is napjainkbeli és a Csík zenekar a médium. Elismerés a Csík zenekar nyitottságának és a népi értékeket népszerűsítő tevékenységének, tehetségének. Azt hiszem ez az egyik legszebb dal a szeretetről, családról. Ezt hallgatva  az ember nem is fél (annyira) a megöregedéstől, magánytól. Amíg ilyen közösségérzetet ad valami embereket átkaroló, rajtuk túlmutató, őket összekötő erő.. & ennek mintapéldája ez a produkció! Ilyenkor valóban jó érzés Embernek, és Magyarnak lenni. Megható!



Bevallom nem vagyok különösebb népzene ismerő és fogyasztó de minden tiszteletem a Csík zenekaré. Kortárs népszerű zenei alkotások feldolgozása által közelebb hozza a régi népibb formákat, aspektusokat a mostani generációkhoz, és ez jó. Ezen produkciókon keresztül felfigyeltem és valamilyen szinten meg is kedveltem azt, ami iránt eddig nem igazán érdeklődtem. Márra már  elismerem  ennek a fajta zenének az értékét mégha nem is lesz az igazán "enyém" és elsődleges kedvecnem. Az ismert Csík feldolgozásokat és Palya Beát hallgatva azonban rá kellett döbbennem, hogy ezekben a régi népi dalokban, formátumokban egy sokkal autentikusabb, egészségesebb viszonyulásmód nyilvánul meg az élet iránt. Egy bölcsebb, természetesebb, torzulásmentesebb megközelítése, feldolgozása a világnak és a problémáknak. Érdemes figyelni ezen népi gyökereinkhez szervesen kapcsolódó zenei formákra és gondolatokra is. A témához kapcsolódóan, a jelenségről és a népzenéről bővebben Kiss Tibortól: