2011. február 13., vasárnap

Gyűjtögetők Jöjjetek


     Az érzelmi katarzis erejével hatott amikor először hallottam meg a Quimby - Kávéház című dalának végén a "Csak a bolond meg a gyermek akik bátran hinni mernek..." kezdetű szövegficcset. Megborzongtam. Emlékszem a Campus fesztivál nagyszínpada előtt, az akkor már igen népszerű banda vonzotta tömeg kellős közepén ért a borzongásos révület. Egész egyszerűen lenyűgözött ez a rész.
A gondolat és a zene egységének csodája eljutattott hozzám valamit. A meglepettség varázsa,  mélységes rádöbbenés és rácsodálkozás valami olyanra ami bár tudat alatt, kimondatlanul, de valamiért már mélységesen és ősidők óta  bennem lakozott. Lélekkommunikáció történt? Talán ez a legjobb szó rá. Hang s talán egyébb frekvenciákon (is) éreztem, hogy tapasztalta ő is azt amit már énis éreztem és gondoltam. Megfogalmazhatatlan és leírhatatlan boldogság áradt szét bennem a csodálkozás, a döbbenet és az öröm keveredéses egyesüléséből. Mai napig sem tudom mi történt ott. De a pillanat bennemragadt, sohasem felejtem ahogy a lelkem betelt valami bizsergő, kellemes gyönyörűséggel. Ahogy váratlan tüneményként felbukkant és betöltötte a teret.  Időközben ez a szövegrészlet helyét keresgélte a nagyvilágban és végul a Quimby, új Kicsi ország című albumának, A bolond meg a gyermek című dalában talált otthonra. De én jobban szerettem ott, este a Kávéházban, ahogy spontán rámtalál és elvarázsolt.



Csak a bolond meg a gyermek
Akik bátran hinni mernek
Abban amit elibéjük
Gurigatott a sors
Minden vigyázzban élő lélek mögött
Ezrek hevernek
És a félhomályban szokatlanul
Lassít most a gyors

Fogason áll a bő
Láttam, hogy mind megdől,
Megnézted a kutyák szemét jól?
Mosdatlan szívekben integrált áramkör
Benzingőzzel kevert aranypor...